Humoros, mégis elszomorító - a kilencedik nap krónikája

Szombaton 2012. május 26-án, a Sorompók Nélkül Fesztivál kilencedik napján, a nézők a Yorick Stúdió előadásában, Székely Csaba, kortárs drámaíró, Bányavirág című darabját tekinthették meg, Sebestyén Aba rendezésében.

A mű egy székely bányászvidék lakóinak életét mutatja be. A bánya bezárása után a lakosság kétségbeesik, egy része öngyilkosságba, másik része pedig alkoholba menekül.

Itt él az egykori bányász, Vajda Iván (Viola Gábor), aki mostohatestvérével, Ilonkával (Nagy Dorottya) együtt gondozza beteg édesapjukat. Változásra vágynak, de nem tudnak változtatni életükön. Mióta a bánya bezárt Iván teljesen magába roskadt „reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait" (Székely Csaba). Reménytelenül szerelmes Irmába (Gulácsi Zsuzsanna), szomszédja Illés (Kovács Botond) feleségébe. A nő viszont szereti őt és ezt Illés is tudja, aki, hogy a fiatalokat összehozza, felakasztja magát. Ő a tökéletes áldozat, hisz felesége boldogsásának érdekében vetett véget az életének. Irma, azonban férje halála után a városba költözik.

Egy másik szerelmi szál fedezhető fel a darabban, a község orvosa, Mihály (Bányai Kelemen Barna) és Ilonka között. Ez a szerelem nem teljesülhet be, mivel a doktor háromgyerekes családapa, és nem hagyhatja el a családját. Ilonka is visszaköltözik a városba.

A darabban csak a két nő tudott továbblépni, és itt hagyni a szerencsétlenségekben gazdag községet. A megkeseredett férfiak azonban nem tudnak továbblépni. Sokkal könnyebb egy liter pálinka mellett siránkozni saját sanyarú sorsukon.

Az előadás tere a Vajda-ház. A díszlet, a kopott falak és bútorok szimbolizálják a szegénységet. Élethűek, elhitetik a nézővel, hogy tényleg abban a kis községben van, abban a kis házban. A jelmezek esetében az Ilonka jelmezéből kivehető, hogy ő nem faluról származik, és hogy nem is fog ottmaradni. A többiek jelmeze hű maradt a falusi viselethez.

A színészi játék hiteles volt. Számomra Viola Gábor alakítása néha erőltetettnek tűnt, a kiabálások esetében, valamint, amikor a temetés után ittak, nem tudtam elhinni neki, hogy valójában részeg. Ezeket a hiányosságokat viszont kompenzálta a színész humoros megjelenése és teljes jelenléte a színpadon. A doktort alakító Bányai Kelemen Barna részegsége abszolút hiteles volt, neki elhittem, hogy részeg. A legjobbnak azonban Kovács Botond alakítását tartom. Illett hozzá a szerep, tudott azonosulni a figurával, nem voltak elnagyolt gesztusok, túljátszások. A két nő, Gulácsi Zsuzsanna és Nagy Dorottya játéka hiteles, humoros volt: tudtak azonosulni az általuk játszott figurával, nem voltak elnagyolt gesztusaik.

A kétórás előadás rendelkezett román nyelvű felirattal, valamint elnyerte a közönség tetszését. Vastapssal jutalmazták a produkciót.

*

Mindezek után, ugyancsak, egy szomorú történet bemutatása következett, a karácsonkői Ifjúsági Színház előadásában. Sorin Oros Én szeretlek, én öllek meg című művét láthatta a közönség, melyet Tudor Tabacaru vitt színpadra.

A darab cselekménye arról szól, hogy egy fiatal írónő könyvet készül írni a gyilkossá válás folyamatáról, ezért bemegy egy börtönbe anyagot gyűjteni. Egy moldvai, egy roma, egy magyar és egy színész nyilatkozik neki tragikus tetteikről. Bár négy különböző személyiségről van szó, egy tulajdonságuk közös: megölték szerelmüket. Noha különböző módon tették, a lényegen nem változtat, hogy kiontották az életét annak a nőnek, akit oly nagyon szerettek. A legszomorúbb az egész történetben, hogy nem is bánják tettüket. Úgy érzik, hogy az áldozatok megérdemelték, amit kaptak.

A humoros történetnek megvan a maga tragikuma: emberek, akik nem bánták meg, hogy gyilkoltak.

Az előadás díszlete nem volt hiteles számomra, a világító csövek, amelyek a rácsot szimbolizálták, inkább barátságosak voltak, mintsem félelmetesek. A börtönágyakat egy-egy fekete dobókockát ábrázoló doboz váltotta fel. A jelmezek narancssárga börtönruhák voltak.

A színészi játék kevésbé volt hiteles. Voltak túljátszások, elnagyolt gesztusok. Azonban a magyart játszó Cezar Antal játékát vélem a legjobbnak és leghumorosabbnak.